Kicsit elbóbiskolok, majd hirtelen megrázom magam. Karjaim már csak zsibbadtan lógnak le a rácsról amit csaknem azóta szorongatok mióta itt vagyok. A velünk szemben lévő falon már egészen elhalványult a hatalmas kerek óra körvonala, ez is talán fáradtságom oka. Mikor behoztak, emlékszem, fél tizenegyet ütött az óra, épp csak túlhaladta a mutató a hatost. Most pedig már két óra is elmúlhatott. Kezemmel végig simítok a szemem környékén ami még mindig eléggé érzékeny az ütés hatására. Sóhajtok egyet, oldalra fordulva nyugodtan tisztázom le magamban, hogy cellatársam már rég az igazak álmát alussza. Barna kócosan felállított haja teljesen arcára tapad, szemei alatt karikák, szája széle felrepedve. Nincs a legjobb passzban, gyorsan kiütötte magát. Laposakat pislogva hajtom le a fejem és még egyszer átgondolom az éjszaka történteket, bár jobb lenne nem is emlékezni:
 |
| The Heart Wants What It Wants |
- Bocs, de a barátnőm nem fér oda miattad. - egészen a fülembe ordít egy magas idegen. Flegmán végig nézek rajta, majd miután meglátom izmoktól dagadó karját, amik ebben a fényben csak még jobban látszódnak, szorgosan továbbállok. Nem vagyok egy nyeszlett srác, de ha nem vagyok magamnál, kontrollálhatatlan mit teszek. Pár erőtlen lépést teszek előre, majd az előbb mellettem ácsorgó lány rá is csap a helyre és rendeli is az italát a pult mögött álló férfitől.
Támolygok egy kicsit míg a korlátig nem érek. Erősen megkapaszkodok a rácsaiban, hunyorogva nézek végig a táncoló tömegen akik egy szinttel lejjebb adják a hangulatot a helynek. Kéz a magasban, különböző testek egymáshoz simulása, forró csókháborúk, hol heves hol épp egy első szájra puszinak tűnő. Elfintorodok. Rákönyökölök a korlátra, majd oldalra tekintek egy szűk kék ruhás lányra. Szőke haja egészen mell alá ér. Alaposan végig nézek rajta, de őt nem zavarja csak kortyol egyet az italából. Kacér mosollyal az arcán rám pillant szeme sarkából. Fellelkesülve elindulnék az említett hölgy felé, de akkor az épület másik felében - lent a tánctéren - sikítás hallatszik. Imbolyogva arra felé tekintek. Egy pillantás sem kell, hogy kiszúrjam azt a keménykedő és forrófejű fiút aki állát felemelve lökdösi az előtte álló hústornyot.
Majdnem hogy leesek a parkettre vezető lépcsőn, szerencsére rengeteg iszogató párocska ácsorog a lépcső fokain, így néha-néha ha megingok, megkapaszkodok valakiben és folytatom az utat. Miután leérek a látásom kezd elhomályosodni. A füstgépből áradó iszonyatos mennyiségű anyag teljesen beborít, de megpróbálom magam betájolni, majd elindulok abba az irányba amerre Johncyt láttam.
Hiába tombol a fülem mellett a basszus, tisztán hallom barátom kötözködő, markáns hangját. Mintha abban a pillanatban kijózanodtam volna. Mindig is vigyáztunk egymásra és ez most sem lesz másképp.
- Hé! - toppanok be két lány között, akik sikítozva csapkodnak ide-oda, valószínűleg ők sem a legjózanabb állapotukban vannak, mint ahogy a velem szemben álló Johncy sem. Izzadt haja a ráncos homlokára tapad, kábult szemei villámokat szórnak - lefogadnám, hogy maga sem tudja, hogy milyen helyzetben van - , szájával csücsörít, ezzel is próbál keményebbnek tűnni, de látszik, hogy ellenfele sokkal nagyobb karokkal rendelkezik mint ő. - Hé! Hé! Hé! Ez valami félreértés. - nevetek zavaromban. Beállok barátom elé, de majdnem csak neki kell megtartania engem. Megrázom a fejem, próbálok teljesen józanul viselkedni, de hiába tenném, mert a két egymásnak feszülő srác majd' összeesik fáradtságában. Három másik srác Johncy ellenfele mögül pislog ránk és ravasz szemmel figyelik, hogy mikor léphetek ők is be a vitába. A táncról megfeledkezve indulnak el felénk, mire a velünk szemben álló megszólal szinte köpködve a szavakat.
- Megmarkolta a nőm seggét. - ujjával a tömegbe mutat, de egyik lány sem figyel igazán. A betűket nehezen ejti ki a száján, kopasz fejében valószínűleg csak üres tér van.
- Ő akarta! - nyúl át a vállam felett Johncy, aki magát védve bajba sodor mindkettőnket, főleg hogy kettőjük között állok. A velem szemben álló fickó szeme teljesen összeszűkül. Lassított felvételben játszom le magam előtt a pillanatot ahogy karját emeli, ökölbe szorul a keze, minden egyes kis izom megrándul a bőre alatt, fogával vicsorít. A következő másodperben az ökle az arcomhoz ér. Bütykeit érzem a halántékomon, ahogy teljesen belemélyednek a csontba. Az arcom lepattan a kezéről, elvesztem egyensúlyomat és borulok mint egy bábú a bowling pályán. Egyet pislogva még látom a táncoló lábakat, ahogy közelítenek felém. Tisztán hallom Johncy ordító hangját, ahogy nekiesik az előtte állónak, aztán elsötétedik minden.
Egy mentőautó nyitott ajtajában térek magamhoz. Egy csinos 25-30 év körüli szőke nő egy jeges zacskót szorongat az arcomhoz közben a szemeimet vizsgálja. Az autó szélének támaszkodok, különben hátraesnék. A nő arca elmosolyodik, amint észreveszi; már magamnál vagyok. Eltolom a hideg zacskót az arcomtól, majd a halántékomhoz érek ami azonnal mintha ezer nyilat lőne a fejembe. Felszisszenek, mire a mentős hátrafordul.
- Megmarad. - hangja jókedvűen cseng, habár én ezt nem találom olyan mulatságos helyzetnek. Elnézek a nő vékonyka válla felett. Kék és piros váltakozó színei villognak a szemembe. Hunyorogva próbálok akár egy embert is felfedezni aki ismerős lenne.
- Vihetjük? - kérdi egy erős férfi hang aki egyre közelebb ér.
- Azt hiszem. - fordul vissza felém a kedves nő. Oldalra húzza a száját, majd félreáll. Egy gömbölyded magas férfi kerül elém. Fél szemmel tudok végignézni rajta. Oldalra billenti fejét, majd felráncigál az autó hátuljáról.
- Tyler Brown. Letartóztatom testi sértés vádjával."
A kapitányságon vagyunk már órák óta. Kétlem, hogy bárki is értünk jönne, hisz az egyetlen ember akit fel tudtunk hívni az Johncy 17 éves húga, Andy aki épp akkor hazafelé tartott barátnőjétől. Mivel már 10 óra is elmúlt mikor behoztak, ezért természetesen csak reggel hatkor jöhet értünk, hogy kiváltson minket avval a pénzzel, amit a bátyja nagy nehezen elmagyarázott, hogy hol találja, bár kíváncsi leszek, hogy mégis hogy tud mindkettőnket kihozni, hogyha a pénz aligha elég az egyikőnkre.
Fejemet többedjére is a rácsnak ütöm. Nem is értem, hogy mit keresünk itt, hisz nem mi vagyunk azok akiket keresnek. Mi az áldozatok vagyunk nem pedig a kiváltó okok. Szememet lehunyom, nem tudok tovább ébren maradni.
Épp mikor már elaludnék, halk ajtónyitás hallatszik a kapitányság sötétebbik feléről. Egészen a rácshoz simulok. Hallgatózni kezdek. Apró léptek közeledése hallatszik. Minél közelebb hallom annál nagyobb fényt kezdek felfelé kúszni a padlón. Néha-néha megáll, majd közeledik továbbra is. Izgatottan figyelek, figyelmeztetném Johncyt is, de gyanús, hogy valószínűleg már szemeivel megölne, ha felébreszteném. A fénycsóva egészen közel ért a rácsomhoz. Megvilágítja a lábam.
- Hé! - szólalok meg, mire a fény kihuny. Az illető biztos megijedt, hisz nem gondolhatta, hogy bárki is ébren van még ilyen embertelen órában. Próbálom kivenni alakját, de semmit nem látok belőle csak az árnyát ahogy rejtőzködik a sötétben. Hátrapillantok barátomra, majd próbálom menteni a helyzetünket. - Elnézést, de mi egy hatalmas félreértés áldozatai lettünk. Nem itt lenne a helyünk. - Az árny nem moccan csak kicsit felkuncog. Vékony hang.
- Mindenki ezt mondja. - reagál egy kisebb hatásszünetet hagyva egy női hang. Nyelek egyet. Nyilván egy női biztonsági őr köröz a cellák között, hogy meglássa, mindenki a helyén van-e.
- Teljesen komolyan. - lehetetlennek tartom, hogy egy őrt meggyőzzek arról, hogy ártatlanok vagyunk, de azért megpróbálkozom vele. Igyekszem illedelmes lenni. - Ma egy éjszakai clubban nekünk estek. Egy fickó elég csúnyán elbánt velem és mire felfogtam mi történik már a rendőrautóban ültem. - A fény hirtelen az arcomra összpontosul, majdnem megvakulok, de kezeimet az arcom elé kapom. A zseblámpa erősebbnek bizonyult, mint az először látszott, majd amilyen gyorsan megvilágított, olyan gyorsan el is tűnt. Pislogok, próbálom visszanyerni látásom, de mire ugyanolyan tisztán láttam mint az előtt, az alak már előttem guggolt a rács másik oldalán.
- Szóval segítség kéne? - kérdi kacér csengéssel a hangjában.
- Igen. Persze csak akkor ha megoldható. - igyekszem udvarias lenni, mégis csak egy őrségen dolgozó őrrel állok szemben.
Az illető feláll, majd matatni kezd a zárral. Meglepődve hátrálok, majd egyből Johncyhoz ugrok. Legyezget egy kicsit, hogy hagyjam békén, de végül felfogja, hogy milyen alkalmat kaptunk. Megrázza a fejét, nehezen felül a priccsről, majd a rácsok felé néz. Szemem már egészen megszokta a sötétet így tisztán látom, hogy zárkánk ajtaja tárva nyitva áll és segítőnk az egyik rácsot fogva csalogat ki minket. Barátomat felsegítem, elindulunk kifelé majd megállunk a cellánk előtt. Oldalra pillantok a titokzatos segítőnkre.
- Hálásak vagyunk. - suttogok.
- Ugyan nincs mit. - hangja egészen vidám. Elég közel lép hozzánk, hogy lássam kilétét végre. Világos mosolyától megfeszül csontos arca, amit mintha porcelánból gyártottak volna. Haja kócos kontyba kötve, szabadulni akar a gumi alól. Keze vékony és kicsi, épphogy elfér benne a zseblámpa. Fekete hosszú ujjút és nadrágot visel egy barna színű bakanccsal. Egyáltalán nem "őrszerkó", így csodálkozva figyelem ahogy kecsesen elhalad előttünk és a bejárati ajtóhoz sétál. - Uraim, Önök szabadok.
Támolygok egy kicsit míg a korlátig nem érek. Erősen megkapaszkodok a rácsaiban, hunyorogva nézek végig a táncoló tömegen akik egy szinttel lejjebb adják a hangulatot a helynek. Kéz a magasban, különböző testek egymáshoz simulása, forró csókháborúk, hol heves hol épp egy első szájra puszinak tűnő. Elfintorodok. Rákönyökölök a korlátra, majd oldalra tekintek egy szűk kék ruhás lányra. Szőke haja egészen mell alá ér. Alaposan végig nézek rajta, de őt nem zavarja csak kortyol egyet az italából. Kacér mosollyal az arcán rám pillant szeme sarkából. Fellelkesülve elindulnék az említett hölgy felé, de akkor az épület másik felében - lent a tánctéren - sikítás hallatszik. Imbolyogva arra felé tekintek. Egy pillantás sem kell, hogy kiszúrjam azt a keménykedő és forrófejű fiút aki állát felemelve lökdösi az előtte álló hústornyot.
Majdnem hogy leesek a parkettre vezető lépcsőn, szerencsére rengeteg iszogató párocska ácsorog a lépcső fokain, így néha-néha ha megingok, megkapaszkodok valakiben és folytatom az utat. Miután leérek a látásom kezd elhomályosodni. A füstgépből áradó iszonyatos mennyiségű anyag teljesen beborít, de megpróbálom magam betájolni, majd elindulok abba az irányba amerre Johncyt láttam.
Hiába tombol a fülem mellett a basszus, tisztán hallom barátom kötözködő, markáns hangját. Mintha abban a pillanatban kijózanodtam volna. Mindig is vigyáztunk egymásra és ez most sem lesz másképp.
- Hé! - toppanok be két lány között, akik sikítozva csapkodnak ide-oda, valószínűleg ők sem a legjózanabb állapotukban vannak, mint ahogy a velem szemben álló Johncy sem. Izzadt haja a ráncos homlokára tapad, kábult szemei villámokat szórnak - lefogadnám, hogy maga sem tudja, hogy milyen helyzetben van - , szájával csücsörít, ezzel is próbál keményebbnek tűnni, de látszik, hogy ellenfele sokkal nagyobb karokkal rendelkezik mint ő. - Hé! Hé! Hé! Ez valami félreértés. - nevetek zavaromban. Beállok barátom elé, de majdnem csak neki kell megtartania engem. Megrázom a fejem, próbálok teljesen józanul viselkedni, de hiába tenném, mert a két egymásnak feszülő srác majd' összeesik fáradtságában. Három másik srác Johncy ellenfele mögül pislog ránk és ravasz szemmel figyelik, hogy mikor léphetek ők is be a vitába. A táncról megfeledkezve indulnak el felénk, mire a velünk szemben álló megszólal szinte köpködve a szavakat.
- Megmarkolta a nőm seggét. - ujjával a tömegbe mutat, de egyik lány sem figyel igazán. A betűket nehezen ejti ki a száján, kopasz fejében valószínűleg csak üres tér van.
- Ő akarta! - nyúl át a vállam felett Johncy, aki magát védve bajba sodor mindkettőnket, főleg hogy kettőjük között állok. A velem szemben álló fickó szeme teljesen összeszűkül. Lassított felvételben játszom le magam előtt a pillanatot ahogy karját emeli, ökölbe szorul a keze, minden egyes kis izom megrándul a bőre alatt, fogával vicsorít. A következő másodperben az ökle az arcomhoz ér. Bütykeit érzem a halántékomon, ahogy teljesen belemélyednek a csontba. Az arcom lepattan a kezéről, elvesztem egyensúlyomat és borulok mint egy bábú a bowling pályán. Egyet pislogva még látom a táncoló lábakat, ahogy közelítenek felém. Tisztán hallom Johncy ordító hangját, ahogy nekiesik az előtte állónak, aztán elsötétedik minden.
Egy mentőautó nyitott ajtajában térek magamhoz. Egy csinos 25-30 év körüli szőke nő egy jeges zacskót szorongat az arcomhoz közben a szemeimet vizsgálja. Az autó szélének támaszkodok, különben hátraesnék. A nő arca elmosolyodik, amint észreveszi; már magamnál vagyok. Eltolom a hideg zacskót az arcomtól, majd a halántékomhoz érek ami azonnal mintha ezer nyilat lőne a fejembe. Felszisszenek, mire a mentős hátrafordul.
- Megmarad. - hangja jókedvűen cseng, habár én ezt nem találom olyan mulatságos helyzetnek. Elnézek a nő vékonyka válla felett. Kék és piros váltakozó színei villognak a szemembe. Hunyorogva próbálok akár egy embert is felfedezni aki ismerős lenne.
- Vihetjük? - kérdi egy erős férfi hang aki egyre közelebb ér.
- Azt hiszem. - fordul vissza felém a kedves nő. Oldalra húzza a száját, majd félreáll. Egy gömbölyded magas férfi kerül elém. Fél szemmel tudok végignézni rajta. Oldalra billenti fejét, majd felráncigál az autó hátuljáról.
- Tyler Brown. Letartóztatom testi sértés vádjával."
A kapitányságon vagyunk már órák óta. Kétlem, hogy bárki is értünk jönne, hisz az egyetlen ember akit fel tudtunk hívni az Johncy 17 éves húga, Andy aki épp akkor hazafelé tartott barátnőjétől. Mivel már 10 óra is elmúlt mikor behoztak, ezért természetesen csak reggel hatkor jöhet értünk, hogy kiváltson minket avval a pénzzel, amit a bátyja nagy nehezen elmagyarázott, hogy hol találja, bár kíváncsi leszek, hogy mégis hogy tud mindkettőnket kihozni, hogyha a pénz aligha elég az egyikőnkre.
Fejemet többedjére is a rácsnak ütöm. Nem is értem, hogy mit keresünk itt, hisz nem mi vagyunk azok akiket keresnek. Mi az áldozatok vagyunk nem pedig a kiváltó okok. Szememet lehunyom, nem tudok tovább ébren maradni.
Épp mikor már elaludnék, halk ajtónyitás hallatszik a kapitányság sötétebbik feléről. Egészen a rácshoz simulok. Hallgatózni kezdek. Apró léptek közeledése hallatszik. Minél közelebb hallom annál nagyobb fényt kezdek felfelé kúszni a padlón. Néha-néha megáll, majd közeledik továbbra is. Izgatottan figyelek, figyelmeztetném Johncyt is, de gyanús, hogy valószínűleg már szemeivel megölne, ha felébreszteném. A fénycsóva egészen közel ért a rácsomhoz. Megvilágítja a lábam.
- Hé! - szólalok meg, mire a fény kihuny. Az illető biztos megijedt, hisz nem gondolhatta, hogy bárki is ébren van még ilyen embertelen órában. Próbálom kivenni alakját, de semmit nem látok belőle csak az árnyát ahogy rejtőzködik a sötétben. Hátrapillantok barátomra, majd próbálom menteni a helyzetünket. - Elnézést, de mi egy hatalmas félreértés áldozatai lettünk. Nem itt lenne a helyünk. - Az árny nem moccan csak kicsit felkuncog. Vékony hang.
- Mindenki ezt mondja. - reagál egy kisebb hatásszünetet hagyva egy női hang. Nyelek egyet. Nyilván egy női biztonsági őr köröz a cellák között, hogy meglássa, mindenki a helyén van-e.
- Teljesen komolyan. - lehetetlennek tartom, hogy egy őrt meggyőzzek arról, hogy ártatlanok vagyunk, de azért megpróbálkozom vele. Igyekszem illedelmes lenni. - Ma egy éjszakai clubban nekünk estek. Egy fickó elég csúnyán elbánt velem és mire felfogtam mi történik már a rendőrautóban ültem. - A fény hirtelen az arcomra összpontosul, majdnem megvakulok, de kezeimet az arcom elé kapom. A zseblámpa erősebbnek bizonyult, mint az először látszott, majd amilyen gyorsan megvilágított, olyan gyorsan el is tűnt. Pislogok, próbálom visszanyerni látásom, de mire ugyanolyan tisztán láttam mint az előtt, az alak már előttem guggolt a rács másik oldalán.
- Szóval segítség kéne? - kérdi kacér csengéssel a hangjában.
- Igen. Persze csak akkor ha megoldható. - igyekszem udvarias lenni, mégis csak egy őrségen dolgozó őrrel állok szemben.
Az illető feláll, majd matatni kezd a zárral. Meglepődve hátrálok, majd egyből Johncyhoz ugrok. Legyezget egy kicsit, hogy hagyjam békén, de végül felfogja, hogy milyen alkalmat kaptunk. Megrázza a fejét, nehezen felül a priccsről, majd a rácsok felé néz. Szemem már egészen megszokta a sötétet így tisztán látom, hogy zárkánk ajtaja tárva nyitva áll és segítőnk az egyik rácsot fogva csalogat ki minket. Barátomat felsegítem, elindulunk kifelé majd megállunk a cellánk előtt. Oldalra pillantok a titokzatos segítőnkre.
- Hálásak vagyunk. - suttogok.
- Ugyan nincs mit. - hangja egészen vidám. Elég közel lép hozzánk, hogy lássam kilétét végre. Világos mosolyától megfeszül csontos arca, amit mintha porcelánból gyártottak volna. Haja kócos kontyba kötve, szabadulni akar a gumi alól. Keze vékony és kicsi, épphogy elfér benne a zseblámpa. Fekete hosszú ujjút és nadrágot visel egy barna színű bakanccsal. Egyáltalán nem "őrszerkó", így csodálkozva figyelem ahogy kecsesen elhalad előttünk és a bejárati ajtóhoz sétál. - Uraim, Önök szabadok.
